Versati II. Economy Plus hőszivattyúk

Mindig komoly feladatot jelentett az emberek számára, hogy lakóhelyük megfelelő hőmérsékleti tartományon belül legyen tartva, nem is beszélve a romlandó élelmiszerek tárolásának problémájáról. Egészen az 1850-es évekig csak álmodni lehetett a nyári hőségben enyhülést adó berendezésről.

A mesterséges hűtés megvalósításának bölcsője Európa volt, ott is az ipari forradalom lázában égő Skócia. Glasgow városában William Cullen professzor készítette el „kísérleti célzattal” az első, etil-éterrel működő hűtőgépet. Elméletének gyakorlattá váltását 1834-ben Jacob Perkins tette meg Londonban, 1834-ben. Sajnos a berendezés még igen robbanásveszélyes volt, ezért a hűtőgép sorozatgyártására még több, mint fél évszázadot várni kellett. Az első, közvetlen elpárologtatással működő hűtőszekrényt 1913-ban Chicagoban dobták piacra, DomElRe néven.

Miután Thomas Midgley amerikai mérnök 1928-ban szabadalmaztatta a „Freon” (R-12, CCl2F2 Difluor-diklórmetán) hűtőközeget, a mesterséges hűtés gyakorlati alkalmazása lehetségessé vált. Bár ózonkárosító hatása miatt 1995-ben sok helyen betiltották az R12-t, a fejlődést már nem lehetett megállítani: megjelentek az új, környezetkímélőbb hűtőközegek és a hűtéstechnika számtalan érdekes irányban fejlődött tovább.

A közvetlen elpárologtatással működő hűtőberendezések kialakításának módosításával (4-utú váltócsap beépítése, körfolyamat megfordítása) lehetővé vált ezek fűtési célú felhasználása; megszülettek a hőszivattyúk. Ezzel a kifejezéssel jelölünk minden olyan berendezést, amely hő(energia) szállítását végzi többletmunka (W) felhasználásával alacsonyabb hőmérsékletű helyről magasabb hőmérsékletű helyre.

A Termodinamika II. főtételét Rudolf Julius Emmanuel Clausius (eredeti neve Gottlieb, 1822-1888) 1850-ben úgy fogalmazta meg, hogy „a természetben nincs olyan folyamat, amelyben a hő önként, külső munkavégzés nélkül hidegebb testről melegebbre menne át. Csakis fordított irányú folyamatok lehetségesek.”  Ezt a „fordított irányú hőáramlást” érhetjük el a hőszivattyú berendezésekkel – szemben a Természet törvényével…

Levegő-víz hőszivattyúnak olyan, közvetlen elpárologtatással működő klímaberendezést nevezünk, amelyek „beltéri egysége” többnyire R410a/víz hőcserélő, kültéri egysége vörösréz/alulemezkés  hőcserélő és néhány kiegészítő szerelvény : szivattyú, zárt tágulási tartály, villamos fűtőbetét, elzárók, esetleg automatika.

Legnagyobb előnyük a rendkívül kis helyigény; a kültéri egység akár oldalfalra, a kertbe, vagy a tetőre is elhelyezhető, a hőenergiát a levegőből veszi fel/adja le, ezért semmiféle földrajzi adottsághoz nincs kötve.  A berendezés egy „fekete dobozként” kezelhető az épületgépészeti rendszerben, amelyet paraméterekkel lehet jellemezni: térfogatáram, nyomásveszteség, teljesítmény. Mintha egyszer kazán, egyszer folyadékhűtő lenne a rendszerben.

GREE Versati II Economy Plus berendezések
A GREE Electric Appliances Inc.

Minden hőszivattyú berendezés (elsősorban) alacsonyhőmérsékletű fűtési rendszerekhez ajánlott, ugyanis az előállított fűtővíz hőmérséklete (működési elvükből adódóan) max. 50-60 oC közötti lehet – függően a berendezések „klímakörében” alkalmazott hűtőközeg fajtájától (R407C hűtőközeggel magasabb vízhőmérséklet érhető el, de R410A közeg esetén jobb a gép energiahatékonysága).

Az Európai Unió tagjaként Magyarországon az MSZ EN 14511:2004 szabvány (az Európai Közösségek Bizottságának 2007. november 9-én kelt, 2007/742/EK számú határozatában leírtaknak megfelelően) segíti a hőszivattyú berendezések objektív összehasonlítását. A gyártóknak ugyanis a szabványban meghatározott hőmérsékleti körülmények között kell a berendezések fűtési/hűtési leadott-, és elektromos mos felvett teljesítményét mérni, és az adott mérési ponthoz tartozó hányadost kötelesek megadni!

Első körben a feladatot kell meghatároznunk. Új kialakítású rendszerhez kell a hőszivattyú, vagy meglévő rendszer korszerűsítéséhez? Ez utóbbi esetben lényeges dolog, hogy milyen a jelenlegi rendszer hőlépcsője? Pl. ha egy jelenleg 90/70 oC öntöttvas radiátoros központi fűtést korszerűsítenénk, akkor a hőszivattyúk alacsony üzemi hőmérséklete miatt nagyon erősen ajánlott a radiátorok lecserélése 2 csöves fan-coil berendezésekre, a hőszivattyú megvásárlásán kívül!

Új építésű fűtési/hűtési rendszernél szabadon választhatunk a fan-coil-os, illetve valamely felületfűtés/hűtés mellett. A radiátorokat lehetőleg kerüljük, mert fűtéskor a hőleadásuk jóval alacsonyabb a névleges értéknél, hűtésnél pedig a jelentős cseppvíz-képződés miatt a tócsák mellett még erős korrózióra is számíthatunk.

Ugyanezzel a lendülettel vizsgáljuk meg a rendelkezésünkre álló hőforrásokat - rögtön kiderül, egyáltalán milyen kivitelű berendezés jöhet szóba? Egy városon kívüli, tóparti-, vagy nagy, üres telekkel rendelkező létesítményben szinte minden feltétel adott egy igen jó hatásfokú víz-víz hőszivattyú telepítésére, azonban pl. egy nagyvárosi akótelepen ilyesmi el sem képzelhető – oda kiválóan alkalmas egy levegő-levegő, vagy egy levegő-víz hőszivattyú!

Kiválasztás előtt készít(tes)sünk hőszükséglet-számítást (vagy –becslést) a klimatizálandó létesítménnyel kapcsolatosan; a szükséges fűtési teljesítmény meghatározásakor pedig vegyük számításba a rendszer teljesítmény-csökkenését alacsony külső hőmérséklet esetére. Magyarországon a hivatalosan meghatározott minimális méretezési külső hőmérséklet (3 terület) -13..-15 oC; amennyiben a berendezés teljesítményét ennél a hőmérsékletnél határozzuk meg, és –választjuk ki a teljesítményt, úgy egész évben komfortot biztosíthatunk lakásunkban/házunkban. Ellenkező esetben igen kellemetlen meglepetés(ek)ben lehet részünk, mondjuk épp a tél kellős közepén.

Meghatároztuk a hőszivattyú kivitelét, teljesítményét, gyártmányát, eldöntöttük a fűtési rendszer fajtáját, összeadtuk a költségeket; ezt látva esetleg elgondolkodunk: ilyen drága?!?! Megéri belevágni?

Mielőtt lecsapnánk az asztalra a papírokat hirtelen felindulásunkban, folytassuk inkább a számolgatást. Bekerülési költség: nem túl alacsony… Üzemeltetési költség?

Nos, itt fordul a kocka: sok kötelező egyszeri-, és több állandó költségtől-, illetve veszélyforrástól mentesülünk. Például:
nincs gáz: tehát nincs közműfejlesztési járulék, nincs magas gázszámla, nincs rettegés a gázszállító országok vitáinak eredménytelenségétől, nincs robbanásveszély stb.

nincs füst: elmarad a kémény létesítéséhez szükséges adminisztráció és anyagi ráfordítás, a kéményseprőt csak az utcán üdvözöljük magánemberként (mert nem jön hozzánk hivatalból, nincs miért!), nincs CO mérgezés, nem takarja be füstfelleg az udvart egy szomorú őszi napon stb.

csak villamos áramra van szükség: ha pl. nincs a közelben földgázcsatlakozási lehetőség, akkor szinte tálcán kínálja magát a hőszivattyú berendezés

ráadásul ezen környezetbarát rendszerek képesek együttműködni napkollektorokkal (melegvíz), esetleg napelemes energiaközpont által termelt áramot fogyasztanak, így ideális hőforrások pl. bioházak vagy energiatakarékos házak számára.

Mindent összegezve: a hőszivattyúk környezetbarát, biztonságos, univerzális hőforrások lakó-, iroda-, kereskedelmi-, ipari-, stb. épületek, létesítmények számára. Komoly vetélytársai a „hagyományos” fűtési és hűtési rendszereknek.